A játékunk 1. fordulójában résztvevő harmadikosok megismerkedhettek Kollár Árpád A Völgy, írta Tárkony című kötetével. Az említett könyv a Csimota Kiadó gondozásában jelent meg, ezért az egyik szerkesztőt, Tsík Sándort kértük meg, meséljen nekünk pár szóban kedvenc karaktereiről, a történetről, és arról, miért jó Olvasóklub játékosnak lenni!

El tudod pár mondatban mondani, miről szól a könyv?

A Völgy, írta Tárkony Kollár Árpád és Nagy Norbert második közös könyve. A főhős, Tárkony, a világ legszerethetőbb nemköltő költője, aki állandóan nyafog, nyűgös, nyöszörög, nyögdécsel, mindig van valami baja: hol túl szikkadt a zsömle, hol nem akaródzik neki felkelni, hol éppen kiderül róla, hogy nem világhírű költő. A történet a Völgyben játszódik, ahol Tárkony él a barátaival, akik nagyon szeretik, például: Csücsök, akivel a világon a legeslegjobban lehet unatkozni, Oregán, aki képtelen száz palacsintánál kevesebbet sütni, Lajos, a mindenes, aki szerint gumipókkal, postásgumival és szigetelőszalaggal mindent meg lehet javítani. De hogy hol is van ez a titokzatos Völgy? Nincs is olyan messze. Csak tíz, legfeljebb száz vagy ezer napra a Nagy Büdös Semmi közepén kígyózó Vonaltól.

Ki a kedvenc karaktered a könyvből?

A Tündér, aki nem egy igazi, megszokott tündér. Mert egyszerre férfi(?) és nő(?) is, lusta és hasznos is, kedves és goromba is, de ha nagy baj van, akkor mindig kisegíti a Völgy lakóit. Vele először az Egyszervolt… Meseantológiában találkozhattak az olvasók A Pocséktündér című mesében. Érdemes azt is elolvasni, mert ott még többet meg lehet tudni róla.

Melyik a kedvenc illusztrációd a könyvből?

Nagyon szeretem Nagy Norbert képeit, mert a Milyen madár után ismét egy nagyon izgalmas vizuális világot teremtett meg, amely egyszerre humoros, szerethető és vagány. Kedvelem a szikkadt zsömlét, ez is a képernyőképem a munkahelyi gépemen, de a legjobban az utolsó képet szeretem a könyvből, amelyiken a Tündér gubbaszt a templomtornyon. Ez egy kicsit letisztultabb technikával készült, nagyon remélem, hogy egyszer láthatjuk majd egy új Csimotás könyv oldalain ezt a megközelítést is.

Mi az üzeneted az Olvasóklub játékosainak?

Olvasni a legeslegeslegjobb dolog az életben, ha ez nem is teljesen igaz, nálam a TOP5-ben biztosan benne van. Az Olvasóklubbal én azért szeretnék játszani, mert mindig újabb és újabb izgalmas történeteket lehet megismerni, a feladatok pedig játékosan megtanítanak értően olvasni. Emlékszem, amikor kicsi voltam utáltam a paradicsomot, egyszer még az erkélyről is kidobtam, de aztán megkóstoltam újra, és utána már nagyon megszerettem. Ilyen az olvasás is, bele kell harapni és utána élvezni az ízeit.