Interjú Tsík Sándorral, a Csimota Kiadó szerkesztőjével


A játékunk 1. fordulójában résztvevő harmadikosok megismerkedhettek Kollár Árpád A Völgy, írta Tárkony című kötetével. Az említett könyv a Csimota Kiadó gondozásában jelent meg, ezért az egyik szerkesztőt, Tsík Sándort kértük meg, meséljen nekünk pár szóban kedvenc karaktereiről, a történetről, és arról, miért jó Olvasóklub játékosnak lenni!

El tudod pár mondatban mondani, miről szól a könyv?

A Völgy, írta Tárkony Kollár Árpád és Nagy Norbert második közös könyve. A főhős, Tárkony, a világ legszerethetőbb nemköltő költője, aki állandóan nyafog, nyűgös, nyöszörög, nyögdécsel, mindig van valami baja: hol túl szikkadt a zsömle, hol nem akaródzik neki felkelni, hol éppen kiderül róla, hogy nem világhírű költő. A történet a Völgyben játszódik, ahol Tárkony él a barátaival, akik nagyon szeretik, például: Csücsök, akivel a világon a legeslegjobban lehet unatkozni, Oregán, aki képtelen száz palacsintánál kevesebbet sütni, Lajos, a mindenes, aki szerint gumipókkal, postásgumival és szigetelőszalaggal mindent meg lehet javítani. De hogy hol is van ez a titokzatos Völgy? Nincs is olyan messze. Csak tíz, legfeljebb száz vagy ezer napra a Nagy Büdös Semmi közepén kígyózó Vonaltól.

Ki a kedvenc karaktered a könyvből?

A Tündér, aki nem egy igazi, megszokott tündér. Mert egyszerre férfi(?) és nő(?) is, lusta és hasznos is, kedves és goromba is, de ha nagy baj van, akkor mindig kisegíti a Völgy lakóit. Vele először az Egyszervolt… Meseantológiában találkozhattak az olvasók A Pocséktündér című mesében. Érdemes azt is elolvasni, mert ott még többet meg lehet tudni róla.

Melyik a kedvenc illusztrációd a könyvből?

Nagyon szeretem Nagy Norbert képeit, mert a Milyen madár után ismét egy nagyon izgalmas vizuális világot teremtett meg, amely egyszerre humoros, szerethető és vagány. Kedvelem a szikkadt zsömlét, ez is a képernyőképem a munkahelyi gépemen, de a legjobban az utolsó képet szeretem a könyvből, amelyiken a Tündér gubbaszt a templomtornyon. Ez egy kicsit letisztultabb technikával készült, nagyon remélem, hogy egyszer láthatjuk majd egy új Csimotás könyv oldalain ezt a megközelítést is.

Mi az üzeneted az Olvasóklub játékosainak?

Olvasni a legeslegeslegjobb dolog az életben, ha ez nem is teljesen igaz, nálam a TOP5-ben biztosan benne van. Az Olvasóklubbal én azért szeretnék játszani, mert mindig újabb és újabb izgalmas történeteket lehet megismerni, a feladatok pedig játékosan megtanítanak értően olvasni. Emlékszem, amikor kicsi voltam utáltam a paradicsomot, egyszer még az erkélyről is kidobtam, de aztán megkóstoltam újra, és utána már nagyon megszerettem. Ilyen az olvasás is, bele kell harapni és utána élvezni az ízeit.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.